Gap year 2016: megérkeztünk Aucklandbe

Aucklandi látkép

Több, mint fél napos repülőút után végre megérkeztünk Aucklandbe, a világ másik felére egy üveg barackpálinkával. Nem mertünk sokkal többet hozni, mert a vámszabályok nagyon szigorúak, az Új-zélandi agrártermékek és a lakosság egészségének megőrzése miatt csak két és fél liter alkoholt és 50 szál cigarettát lehet behozni az országba fejenként; emellett a magvak, termények, hústermékek és méz behozatalát egész egyszerűen megtiltották.

A reptéren “Kia ora”, azaz “Isten hozott” feliratos táblával fogadott bennünket az egyik egy éve Aucklandban elő barátunk. Ő is working holiday vízummal jött ki, mint mi, de egy évvel korábban, aztán itt megtalálta a számításait és úgy tűnik, hogy marad.

Az Auklandtől nyugatra fekvő strandok ideálisak a szörfösök számára

Elvitt minket az Auckland egyik külvárosában, Manurewaban levő otthonába, amit a barátjával és még két lakótársával együtt bérelnek. Csak mondom, hogy  itt otthon alatt egy négy szobás házat értünk külön kerttel és pálmafával. Auckland ugyanis egy 53 vulkánra épülő 1,5 milliós város, ami szétterpeszkedik a dombokon. A belváros egy kisebb, nagyjából VII. kerület méretű felhőkarcolós rész, amelyet körülölelnek a kertes házas külvárosok.

Érkezés után egy csomó elintéznivaló van: első körben bankszámlát kell nyitni az egyik szimpatikus helyi banknál. Alig hittük el, hogy a bankolás feltételei sokkal kedvezőbbek az otthoniaknál. Mi az ANZ banknál nyitottunk számlát, egyszeri 10 dolláros díja volt a kártyának, amit azon nyomban a kezünkbe is adtak. A számlavezetés díjtalan, a pénzfelvétel és betét saját automatán keresztül szintén ingyenes, más bank automatáján keresztül 1 dollár és annak van még 3 dolláros díja, ha bármit banki ügyintézővel személyesen el akarunk intézni. Az automatából a napi pénzfelvételi limit 2000 dollár. Mivel nagyon jó az online felület és az app is, ezért igyekszünk ténylegesen kevés alkalomra redukálni a személyes kontaktot.

Egyébként tényleg nagyon kedvesek a helyiek

Hmmm… visszaolvasva a bekezdést, picit olybá tűnik, mint ha nagyon antiszociálisak lennének a helyiek, de korántsem erről van szó! Nagyon kedves velünk mindenki, mosolygósak az emberek és nagyon segítőkészek. (És eddig csak kétszer hallottuk a Hungary-hungry viccelődést…)

Bankszámlanyitás után következik az adószám (IRD number) Novemberben változtatták meg a folyamatot, így mi már az új rendszer szerint nyújtottuk be a nyomtatványokat. A 742-es űrlapot kell kitölteni és az útlevél, a bankszámlakivonat és a magyar adókártya másolatával visszaküldeni e-mailben vagy postán az adóhatóságnak. Ezután elvileg 8-10 munkanapon belül megkapjuk az adószámot, de pár nap után érdemes telefonon érdeklődni, mert előfordulhat, hogy már regisztráltak bennünket. El lehet ugyan kezdeni dolgozni adószám nélkül, de addig nem kapunk fizut, amíg nincsen rendben minden papír. Itt hetente fizetik ki a dolgozót, az adózás előtti minimálbér 14,75 dollár.

Nade hogy jutunk el A-ból B-be? A tömegközlekedés is centralizált, az Auckland központjában levő Britomart állomáshoz fut be minden vonat, így a külvárosok csak busszal vannak összekötve. A tömegközlekedésre általában jellemző itt, hogy újszerű járművek közlekednek, mert nem nagyon használják őket a helyiek. Az egyes járatok meglehetősen ritkák és a tömegközlekedés drágának mondható.

A pofátlan sirályok egészen közel merészkednek a gyanútlan piknikezőkhöz

Mi Manurewan belül 2,5 új-zélandi dollárért vettünk egy buszjegyet, tőlünk a Britomartig 8 dollárba került a vonatjegy, illetve a belvárosban is buszoztunk már 2,5 dollárért. Bliccelni márpedig nem lehet, a vonaton elkéri egy kaller a jegyet, de mosolyogva ám (!), leszállás után pedig a vágányok kijáratánál szedik össze azokat. Aki elveszíti a jegyét, 20 dollár büntetést fizet.

A nehézkes tömegközlekedés és a jó áru import – főleg japán – autóknak tudható be, hogy mindenki kocsival jár. Ennek megfelelően nagyon könnyű autóhoz jutni, régebbi gyártású 4-5 személyeseket ezer-kétezer párszáz dollárért lehet venni, a nagyobb, több személyes kisbuszokat inkább már 3000 dollártól felfelé hirdetik.

Ezek között találhatunk átalakított, úgynevezett “camper van”-eket, amikben a hátsó üléssorok helyett egy nagy matrac van berakva, alatta tárolhatóak a cuccok: hátizsákok, kemping asztal, gázégő, stb. Mi ez utóbbi típusra fenjük a fogunkat. A helyi vatera a Trademe, itt bármi megtalálható sárga vízipisztolytól luxushajóig bezárólag, ezért kezdetben a honlapon licitálgattunk autóra. A jó árúnak tűnő autóknak a licit lejárta előtt egy-két órával megugrik az ára, így nagyon szerencsésnek és türelmesnek kell lenni ahhoz, hogy megtaláljuk álmaink autóját. Mi több fronton is indítottunk támadást, a hátizsákos utazók honlapján a Backpackerboardon és a Facebookon is nézegettük a hirdetéseket, sőt még helyi autókereskedésbe is elmentünk.

Álmaink kisbusza végül megtalált bennünket

Három autót is megnéztünk a város különböző pontjain míg végül a kisbusz talált meg minket. A Backpackerboardon feladott hirdetésünkre jelentkezett egy autószerelő srác, aki felújítgatta az autóját,egy 1994-es automata váltós Nissan Serenát és 2500 dollárért ajánlotta megvételre. Elvittük egy próbakörre és nem teketóriáztunk sokat, mivel el volt messze a legjobb állapotban azok közül, amiket megnéztünk, egyből beleszerettünk és meg is vettük a kocsikát. Elvittük szerelőhöz, átnézettük, hogy minden rendben legyen vele a nagy utazás előtt. Kötöttünk rá biztosítást és átalakítottuk camper vanné: építettünk bele ágyat és beszereztünk minden szükséges dolgot gázégőtől kezdve a konyhai edényeken át a hálózsákokig

Kirándulgattunk közben a környéken, elmentünk Mission Bay-re, ami a helyi Siófoknak felel meg a sok étteremmel és elmentünk Muriwai beach-re is, ami Aucklandtól nyugatra, a Tasmán tenger partján fekszik és koromfekete vulkanikus eredetű hamu fedi. Akkora hullámok verdesik a partjait, hogy szörfözésre tökéletes a strand, azonban úszni nagyon veszélyes arrafelé. A strand baloldalán lépcső vezet a dombtető irányába, ami átkanyarog a domb másik oldalán lévő sziklás partszakaszhoz, ahol a szulákat lehet megfigyelni (és megszagolni) saját élőhelyükön. A strandokon és a nemzeti parkokban vannak külön sütögetésre kijelölt helyek épített brbecueval, amit bárki szabadon használhat. Egy pici szépséghibája van a dolognak: alkoholt tilos közterületen inni, de hálistennek a közterületesek rikító sárga mellényt viselnek, így nem nehéz őket kiszúrni…

Az eredetileg pár napra tervezett tartózkodást sikerült majdnem két hétre kitolni, mire mindent elintéztünk, de most már készen állunk az indulásra, az első utunk a sziget legészakibb szegletébe vezet, onnan csorgunk vissza karácsonyig Aucklandbe. Kedves barátunk és háza népe pukkanthatja a pezsgőt elmenetelünk örömére, de nem hagyjuk őket sokáig egyedül, karácsonykor visszatérünk!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.