Gap year 2016: az utazás költségei

Az Új-zélandi backpackerkedés költségei címkefelhőben: 10 hónap, 2,5 millió forint. Soknak hangzik? Valóban. Ám, ha megnézzük közelebbről, naponta 40 dollárt (azaz kb. 7814 forintot) költöttünk. Így már nem is olyan rossz, ugye? Nézzük csak miből is tevődik ez össze.

Barátosné hathatós közreműködésével állt össze ez a bejegyzés, az indulás után nem sokkal elrendeződtek a szerepek:  ő a finance a csapatban. A marketing vezeti a blogot és az operations-t hátrahagytuk még valahol Wellington környékén, de inkább úgy tekintünk rá, mint kihelyezett rész(l)egre.

2015. november 19-én érkeztünk az országba, melyet mintegy 10 hónappal később, 2016. szeptember 29-én hagytunk el, ez alatt összesen fejenként 12 700 dollárt (kb. 2 461 447 forintot) költöttünk. Nem volt ennyi tartalékunk, amikor nekivágtunk, így kapóra jött a working holiday vízum, ami lehetővé tette a munkavállalást. A költségeink legnagyobb részét, több mint egyharmadát ételre, italra és higiéniai cuccokra fordítottuk, azaz mindenre, amit a szupermarketben lehet megvenni. Ebbe a kategóriába tartozik a szesz is, ami az erre fordított költségek kb. 10%-a. Sör, bor, kis tütüke munka után az aucklandi télben… 

A második nagy kategória a szállás, ez a költségeink majd’ 27%-át tette ki. És ez még jó aránynak számít, tekintve, hogy az autóban alvás és az összesen kb. három hónapos “bekkelés“, azaz housesit és helpx kombináció segített spórolni rendesen.

Bár az autóra “csak” 1100 dollárt költöttünk nettóban, a lélektani mértéke sokkal magasabbnak tűnt a kapcsolatos tortúrák miatt. Az összeg tartalmazza a vételárat kiigazítva az eladási árral, az összes szerelési díjat és alkatrész költséget, valamint a műszaki vizsgával és a regisztrációval járó díjakat. Mint láthatjátok, a benzin külön kategória.

A többi költségkategória egyértelmű, hogy mit takar: telefon (ez a mobil előfizetés internettel), ruhák (a divatolást erre az időszakra visszafogtuk, mert nem vittünk sok cuccot, de be kellett vásárolni fekete ruhákból a pincérkedéshez és meleg cuccokból, amikre leginkább a Déli sziget legdélebbi részén volt szükségünk), tömegközlekedés, komp, élmények és belépőjegyek (ennek több, mint a felét a hőlégballonozás tette ki, a maradékon osztozik a Milford Soundon való kajakozás és a Waitomo barlang belépője).

Érdemes még kitérni a költségek 1,97%-át kitevő “egyéb” kategóriára, ahova bezsuppoltunk minden olyan dolgot, ami nem illett bele a fentiekbe, úgy mint mosás, mozijegy, parkolójegy, stb.

És most mindez számokban is.

Persze sokat számított az, hogy ketten (az elején hárman) osztozunk a költségeken. Az egyedül utazók ugyanis nagyobb tortaszeletet áldoznak az autóra fordítandó költségek oltárán. Az sem utolsó szempont, hogy főztünk magunkra, ritkán jártunk étterembe. Ahogy ezt most átgondoltuk, gyorsan fel is tudtuk sorolni azokat az alkalmakat, amikor mégis ott ettünk, így ez valójában az előző megállapítást támasztja alá.

Amit itt láttok, egy általában kényelmes backpacker életet fed egészséges kajával, nagyon sok zöldséggel és gyümölccsel, és hát bizony időnként némi tütüvel. A baldachinos ágy–prada topán–paradicsom–sör egyenlet változói persze az egyéni preferenciáktól és a vérmérséklettől függenek. Mi a kényelem és a divatolás helyett inkább a rostokat és az élményeket választottuk, és így a kalandok folytatódnak.