Srí Lanka 2019: A legszebb strandok délen vannak

Dikwella és Hiriketiya- betyárok a paradicsomban

Halászhajók sorakoznak a Dikwella öbölben

Tissából a fülledt melegből nagyon vágytunk már a tengerre, így következő állomásunk Hiriketiya volt. Erről azt írta a Lonely Planet útikönyvünk, hogy elhagyatott, a világtól elzárt strand, pont ez kell nekünk a turistás szafari után! Szállást ott már nem, hanem a tőle 10 perc sétára levő Dikwellában találtunk egyből a parton. Tissát a Matara felé tartó  közvetlen buszjárattal hagytuk el, aminek van megállója Dikwellában és kb 15 percenként jár. Egyből a szafari után indultunk el, így bár kerülni akartuk a déli órákban való buszozást a nagy meleg miatt, ez ma sem sikerült. Nem baj, délután tudunk egyet pocolni és aluszkálni a parton.

Dikwella szép kis öbölben fekszik, aranyhomokos tengerpartja és lágy hullámai az úszásra megfelelőek. A strand területén több büfé is osztozott, ezek kókuszt, sört (ami azért nem általános errefelé) és napágyakat is kínáltak a nagyközönségnek. Hál’ istennek, a hely nem volt felkapott, így rajtunk kívül 4-6 utazó és vagy 15 helyi szóródott szét a hosszú öbölben. A helyieket különösen nagy örömmel figyeltük meg, ugyanis a nők ruhában, a férfiak szarongban,  azaz derekukra kötött kendőben fürödtek. A strand felénél hagyományos Srí lankai halászhajók sorakoztak, vártak, hogy elérkezzen a naplemente, amikor is kifutnak a tengerre.

Horgászháló javítása bevetés előtt

Itt jegyezném meg egy fájó felfedezésemet. Bár itt tradicionális halászhajókról,  Koggalaban tradicionális horgászokról írok majd, a Srí lankaiak – és vietnámi és thaiföldi élményeimet elnézve és ezekből általánosítva- az ázsiaiak nem tudják mi fán terem a jó halétel. Kaptam már tengerparton pangasiust grill halnak titulálva Phuketen, ugyanúgy grillezett halszelet néven furcsa ázsiai szószos tonhal került a tányéromra korábban Vietnámban, most itt is. Elnézve a friss fogást és kellően dörzsöltnek gondolva magamat, adtam a halnak még egy utolsó esélyt egy tengerparti halétteremben. Egészben grillezett halat kértem, eredetileg nyakon öntötték volna szósszal, de azt kifejezetten nem kértem. Izgatott várakozás. Ezen múlik minden, egy földrész becsületét lehet most megmenteni… sajnos csalódás! A halam nem pangasius ugyan, valami helyi átlag hal, mellé lapátolva valami ázsiai ízesítésű lében tocsogó saláta és ettől megázott sült krumpli. Oké, szarul fest, attól még lehet jó íze. Ahogy szétbontottam, felszisszenve és heveny káromkodások közepette döbbentem rá, hogy halamat nem belezték ki, a belsőségek ott lapultak kis gyomrában. Egy világ omlott össze bennem, soha többé hal Dél-Ázsiában, ennél még az unalomig ismételt, mindenhol ugyanolyan ízű és szarrá csípős rizs és curry kombó is jobb.

Hiriketiya

Másnap reggel elhatároztuk, hogy megnézzük Hiriketiyát – emlékeztek még, erről írta a könyvünk, hogy eldugott partszakasz. Hát mi ismét találkoztunk a Lonely Planet marketing erejével. Itt jegyezném meg, hogy a legfrissebb Srí Lanka kiadás nem sikerült túl jól, elnagyzoltak a közlekedési információk, néhány helyütt el is avultak (volt, hogy találtunk olyan közvetlen buszt, amire azt írta, hogy taxival a legegyszerűbb), volt, hogy nem említette a szezonalitást (ezért potyára utaztunk ki a búvárközpontba Trincomaleeban, ami zárva van áprilisig) és olyan helyekről áradozik romantikusan, aminek nem túl sok hangulata van, pl. a Kandy–Ella vasútvonal, vagy Hiriketiya. Az öböl Dikwelláénál szűkebb és fullon van bárokkal, napágyakkal, amiket aranyárban, 1000 rúpiáért adtak. Egy gombostűt sem lehetett leejteni, mert minden egyes négyzetcentiméteren ült vagy feküdt valaki. Azt meg kell hagyni, hogy az öböl gyönyörű volt, arany homok, türkiz víz (ugyanúgy, mint Dikwellában), azonban nagyobb hullámok vannak, ami a szörfösök paradicsomává teszi a helyet, de úszásra kevésbé alkalmas. Mi megmártóztunk a vízben, ha már megtettük ezt a roppant 10 perces távot, aztán pucoltunk vissza postafordultával a jó Dikwellába, ahol egy sörért kaptunk napágyat.

Koggala – nem túl olcsó húsnak is híg a leve

A földi paradicsomot hagytuk ott ma reggel nehéz szívvel, amikor elindultunk Dikwellából Koggalába. Az utat busszal tettük meg, mivel nagyon sűrűn járnak, ezért nem kellett különösen alkalmazkodnunk a menetrendhez, hiszen tudtuk, 10 percen belül jönni fog egy. Dikwellából Matarába, majd onnan a Galleba tartó buszra szálltunk, az megáll Koggalában. Az egész móka kettőnknek 200 rúpiából kijött.

Póznás horgászok Koggalán

A település a hagyományos módszerrel horgászókról híres, akiknek a part közelében a tenger fenekébe mélyen befúrva áll a póznájuk, amikre felmászva dagálykor horgásznak a zavarosban.

Áprilistól. Ez persze akkor derült ki, amikor már lecuccoltunk a buszról, megrohamoztuk a póznákat, de nem találtunk ott senkit. Egy meglehetősen fura helyi bácsi sietett segítségünkre és olyan felesleges információk tömkelegét zúdította ránk, amire semmi szükségünk nem volt. Egy gyöngyszemet mégis elrejtett a mondandójában, méghozzá, noha nincs szezon, a horgászok készséggel felmásznak a póznára némi baksisért cserébe. Mégis mennyi az annyi? – kérdeztük, 1000 rúpia volt a válasz, amitől el is ment a kedvünk az egésztől.

Elmentünk inkább megkeresni a szállást, amiről egy fel órás kavargás után derült ki, hogy kb ott volt, ahol lerakott a busz. A szállásadónk nagyon készséges ürge, a “segítesz, de hogy?!” típusból. Érkezésünket lime-os kókusszal ünnepelte, majd megjegyezte, szóljunk neki, ha le akarunk menni a strandra, intéz ágyat. Ha már ezt szóba hozta, szóltunk is, valóban egyből intézte az ágyat… na de milyen strandon? Azt mondja, privát strandjuk van, pálmafák árnyékában tudunk pihenni. Ezzel nem túlzott, mert a szállással szembeni partszakaszon valóban volt egy pálmasor, azonban olyan sűrű, hogy pont akkora hely maradt, hogy két ágy elférjen. Mögöttünk 30 méterre az országút, de kettőnk (az országúti forgalom és mi) közöttünk még egy útépítés is befért egy jó hangosan serénykedő markolóval. A pálmasor végét pedig már a tenger nyaldosta, így nem sok esély maradt a napozásra. Viszont azt meg kell hagyni a helynek, hogy pont jó rálátásunk nyílt a susnyából a póznás pozőr pecásokra, akik egy-egy turistacsoport érkezésekor tüstént hadrendbe állították magukat a póznájukon. Így végül is potyázva bár, de készült pár kép róluk is. Kisvártatva érkezett a szállásadónk figyelmeztetni, hogy hatalmas vihar közeleg. Pont mire beértünk, leszakadt az ég, és mintha dézsából öntötték volna, úgy elkezdett esni, a villámok meg cikáztak körülöttünk, egészen para volt a helyzet. Ilyenkor azért végigfut az ember lányának fejen, hogy a villámhárítót nem biztos, hogy ismerik. Majd az is beugrik, mit láttam idefele jövet: a legtöbb ház épülő félben van, azaz miközben bent laknak, nyitva hagyják a lehetőségét egy következő emelet felhúzásának, így egy csomó oszlopból még vasrudak állnak ki… ez megnyugtat, inkább abba fog csapni a villám.

Yatagala Raja Maha Viharaja

Másnapi program a Yatagala Raja Maha Viharaja, egy buddhista sziklakolostor, ahol 1500 éve élnek szerzetesek. Kellemesen sétáltunk a sziklák között a kertben, ehhez nagyban hozzájárult az, hogy mi voltunk az egyetlen látogatók. A fő látványosság egy 9 méter hosszú fekvő Buddha gyönyörű mintával festett talppal, amit egy tüll függöny jótékony takarása fed. A függöny fellibbenését adomány segíti elő, a kedves látogató választhat, hogy 500 vagy 1000 rúpiás adományjegyet vesz. Koggalából a gyakran járó Galleba tartó buszra kapaszkodtuk fel és a Mihiripenna Megawatta kereszteződésnél szálltunk le, onnan a tuk-tuk 250 rúpia egy irányba.

Az eredeti terveink között szerepelt, hogy megnézzük a délután 4-es joga órát a Sri Yoga Shala dzsungelre néző stúdióban. Bevallom őszintén, a tenger csábítása győzött, nem volt hangulatunk otthagyni a partot és a frissen facsart papayadzsúzt. Ez a strand ami ennyire fogott bennünket, a Wijaya volt. Meg a helyiek számára is meglepően nagy hullámokkal és erős áramlatokkal, amit magyarázatuk szerint a telihold okozott. Szerintem mindenesetre jó móka volt elsétálni a strand egyik végéig, majd visszavitetni magam a hullámok hátán. Egy kis chill, aztán eltávolodunk a parttól és Colombo felé vesszük az irányt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.